Az elátkozott palota
85. rész alapján

Inuyasháék éppen a démonfej várában vannak, a helyet körül lepi a gonosz aura. S természetesen Miroku nem tétovázik, - a palota úra gazdagon megjutalmazza azt, aki végez a démon fejjel. A köd mindannyójukat letaglózza, kivéve az őket kísérő kontár ördögűző vénasszonyt, aki nem érez semmit.

Miroku közli Sangoval, hogy legjobb lesz, ha elvégzik a munkát aztán eltűnnek, ám ekkor megjelenik a palota úrának lánya egy csodálatos hercegnő. Kéri őket, hogy legyenek óvatosak, s hozzák vissza az apját. Elmeséli, hogy hányan próbálták meg mindezt sikertelenül, mire Miroku szenvedélyesen megszólal: -Én nem vallok kudarcot, hercegnő! S már térden is áll elötte:
- Bízhatsz bennem, addig nem fogok elmozdulni erről a helyről, amíg el nem űztem ezt a galád szellemet, de örökre.- biztosítja a hercegnőt.
Sango a háttérből  összefont kézzel megjegyzi:
- Egy pillanattal sem akarsz több időt eltölteni, mint szükséges, mi?
Féltékenységét a megjelenő szellem fejen akarja kitölteni, ám a csonttörő szimplán átrepül rajta. Miroku jön rá, hogy ez a pók fej csupán egy illúzió, figyelem elterelés: az igazi szellem a palotában van. Közben a hercegnő elég gyanúsan viselkedik. Nem sokkal azután, hogy ezt észrevette Miroku a hercegnő a palotájába hívatja.
- Azt nem, nem mész oda egyedül, Miroku!

 
-Miroku megfordul és megragadja Sango kezét, majd az arcához dörgöli:
- Féltékenységed alaptalan. Legyen bármilyen szép is a hercegnő, tiéd a szívem Sango. Csakis téged szeretlek.
(Hát nem ééédes???) Sango persze zavarbajön, rögtön kikapja a kezét Mirokuéból és közli, hogy:
- Áááh, nem erről van szó, Miroku! Arra céloztam, hogy ne menj egyedül, mivel a szellem itt ólálkodik a palotában, érted?
(Na, persze persze... higyjük is el)
-Ezért felesleges volt cirkuszolnod, Miroku nagyfiú, tud vigyázni magára. - mondja Inuyasha, aki persze most sem lát a szemétől. Sango olyan tekintettel válaszol, hogy Inuyasha rögtön Kagome mögé ugrik védelemért.

- Talán mondtam valamit, amit nem kellett volna?
Az öregasszony útjára bocsátja Mirokut egy kis tisztító sóval, amit Miroku udvariasan el is fogad.
Mirokut egy hosszú lépcsősoron vezeti lefelé a hercegnő arra a helyre, ahová a szellemet elásták. Elmeséli, hogy sírt felnyították. A gödörben halomra hevertek az emberi csontok. Szerzetesek csonjai. A hercegnő elmondja, hogy a testük és a spirituális erejük kellett a szellemnek. Miroku rögtön kapcsol.
-Épp ezért hoztál ide, engem.

Ez alatt Sangoék már jó ideje várják Mirokut. Inuyasha mindenkit fenhangon arról győzköd, hogy Miroku biztos megpróbálkozott a hercegnőnél és kitudja, hogy hol jár a keze. Mire Kagome egy fekszikkel beléfolytja a szót, látván, hogy Sango egyre féltékenyebb. Felajánlja, hogy keressék meg Mirokut.
-Kösz, de inkább nem, nem akarom megzavarni.- feleli Sango nyomott hangon.
- Hmm.. de rossz kifogás- gondolja Kagome.

A palota úra hírtelen szellemmé változik. Ezalatt Mirokut megbénítja a szellem-hercegnő és egyre szorultabb helyzetbe kerül, ám kivágja magát. Az örgasszony tisztító sóját a szellem képébe szorja egy hírtelen mozdulattal, mire a hercegnő már nem is olyan szépséges... Közli vele, hogy Inuyashára nem számíthat, mert elfoglalt.